Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet

Itt van minden, amire emlékszem, mert magam tapasztaltam, vagy elhittem.
A képek e tömegéből kiválasztom a hasonlókat, akár magam tapasztaltam őket,
akár a tapasztalat alapján másoknak hittem el, ezeket összeszűröm az elmúltakkal, s belőlük
kialakítom a jövendő tetteimet, az eshetőségeket s a várható sikert s végül mindent úgy mérlegelek, mint jelent.
                                                                       Szent Ágoston vallomásai. Liber decimus, 14.


Június vége felé Hortobágyon járva

ezúttal sem hagyhatjuk ki a 2012 végén nyertes „több mint kétmilliárdos ökoturisztikai megaprojekt”  egyik elemét: a Kungyörgy telepre előirányzott emlékparkot. Végül is alapítványunk szabályos közbeszerzési eljárásra és a szabályos utófinanszírozásra készülve, elég sokat dolgozott a projekten. Legalább a tornyot láthatnánk, ahonnan a pályázati konzorciumtárs Hortobágyi Nemzeti Park a 2015. végi – „átadással” egy időben kiadott – prospektusa szerint „madártávlatból is megcsodáljuk a végtelen látóhatárt az álmatagon legelésző gulyákkal és a távolban meredező gémeskutakkal.”  No és költői lelkületű madarászunk víziója: a toronysisak alá telepített gyöngybaglyok megsimogathatósága is megérné fáradtságot. Nem szólva a menetközben tanulmányozható (természetesen „interaktív”) természettörténeti kiállításról, amit az éppen akkor illetékes illetékesek sebtében ötöltek ki alapítványunk (honlapunkon is több helyen jelzett) másfél éves valóságos munkája helyett és helyén. Közel két év telt el a patyomkinos létesítményátadás óta: talán azóta történt a helyszínen valami.

Az érdeklődést – turistaként hol máshol – a Hortobágyi Nemzeti Park Látogatóközpontjában, Hortobágy községben kezdjük.  Szokásosan. A hárítás is szokásos: a Kungyörgy az nem… az a Nonprofit Kft-é. – De hát a Nonprofit fölött nem a nemzeti park…? Meg hát az álmatag gulyák, turisták örömére… – De. De akkor se. Az a Nonprofit-ra tartozik. – És ott kire? – A Torbik Ákosra. Nála a torony kulcsa.  – Jó, akkor kérje a kulcsot.
Szokásosan se kulcs se Ákos, se bicikli, se semmi. De egy telefon és nyomában egy ígéret azért összejön: két hét múlva menjünk a toronyhoz, a bejáraton telefonszám vár majd, jönnek nyitni nyomban, és menetközben lépdelve fölfelé a baglyokig, nézhetjük a kiállítást. – Milyen kiállítást?
– Hát a LIFE-kiállítást.

LIFE-kiállítást? Ez kihagyhatatlan. Kis ráhagyással az időben – július vége felé – megyünk is. A Halastavak felől próbálkoznánk kerékpárral. Érdeklődésünkre, a kisvasút körül őgyelgő közmunkások lebeszélnek a kalandról: menjünk inkább a műút felől. Közelebbről látva a megaprojekt „lelkeként” meghirdetett, biciklikre szánt ösvényt, könnyen belátjuk a helyiek aggodalmának megalapozottságát. Megyünk hát kocsival. A bekötő út elején a „biológiai veszélyre” figyelmeztető tábla a régi. És a telep is az: toronybejárat zárva, telefonszám sehol, a patyomkinosan átadott épületek pusztulóban, a parkolónak gondolt teret fölverte, a kerékpárút nyomvonalát beborította a gaz, a tehénistálló előtt méretes tócsában a trágyalé.

A gyöngybaglyok viszont lehet, hogy beköltöztek a toronyba. Ki tudja?

Havi képmelléklet

Aktuális képmelléklet

2017 január

2017 február

2017 március

2017 április

2017 május

2017 június

2017 július

2017 augusztus

2017 szeptember

2017 október

2017 november

2017 december

2016

2015

2014

2013

2012


:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::