Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet

„…amilyen mértékben az emberek a saját kort mindig új kornak, ’újkornak’ tapasztalták, olyan mértékben növekedett a jövő kihívása. Ezért vonatkozik speciális kérdésünk a mindenkori jelenre és annak időközben elmúlt egykori jövőjére.”
Reinhart Kosseleck

2018. május

Talán még nem késő: a hónap folyamán megkezdtük az Open Society Archivumban (OSA) fellelhető – témánkhoz kapcsolódó – dokumentumok feltárását.

Közben figyelmet érdemlő dokumentáció birtokába jutottunk a történeti emlékezet témakörében: a Debreceni Egyetem andragógia szakos hallgatóinak módszertani kurzusán a 2017/2018-as tanévben Györgyi Zoltán vezetésével a hallgatók a „hortobágyi” kényszermunkatáborok témáján keresztül tanulták a kérdőíves lekérdezés módszertanát: készítettek kérdőívet, mintát, kérdeztek, kódolták az adatokat, táblákat szerkesztettek és értelmezték azokat. Mindehhez az ösztönzést Nagy Mária a tavaly év végén a hallgatók körében tartott előadása adta (lásd erről a http://www.telepesek.hu/magunkrol_2017.html novemberi-decemberi bejegyzést). Úgy gondoljuk, hogy érdemes eltűnődni a 197 kérdőív elsődleges táblázatai alapján levonható tanulságokon:   

  • Bár a megkérdezett hallgatók háromnegyedét (74%) érdekli a történelem, sőt csaknem két harmadát (63,5%) a huszadik század második felének története is, az egyetemük közelében fekvő valamikori „alföldi”, „hortobágyi” kényszermunkatáborokról csupán harmaduk (34%) hallott.
  • A megkérdezett fiatalok csaknem fele (49,2%) ugyanakkor fontosnak, több mint egy harmaduk (37,6%) pedig nagyon fontosnak tartja azt, hogy a következő generáció megismerje a rendszerváltás előtti időszak, s ezen belül a Rákosi-kor eseményeit.
  • A nagyszülőkkel szorosabb kapcsolatot tartó fiatalok ismeretei erősebbek az átlagosnál.
  • A család: a nagyszülőkkel folyatott beszélgetés (55,3%) mellett a korszakról szóló ismeretszerzés iskolán kívüli leginkább preferált forrásai az egyetemisták körében is a filmek (66,5%), a dokumentumfilmek (57,9%). Az írott szó: a könyvek csak egy harmaduknál (33%) jöhet szóba.  
  • Végül néhány – az alábbi grafikonon dokumentált – elgondolkodtató tény. Például az, hogy a Rákosi-korszak jellemző személyiségei sorába a felsorolt 15 névből az első ötbe Szálasi Ferenc is bejutott, míg Farkas Mihály és Péter Gábor együttesen kevesebb szavazatot gyűjtött össze, mint a nemzetvezető.  

Ennyit a történelemoktatás és az emlékezetpolitikai erőfeszítések hatékonyságáról.

Nagyobb ábráért kattints

8. Kérdés: Az alábbiak közül mely személyeket kötnéd ehhez az időszakhoz? (Rákosi-korszak) Legfeljebb öt választ jelölj meg! (15-ből)

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

2018. június

9-én Ároktőn jártunk. Nem először terep-bejárásaink során. 2017 tavaszán tettük közzé honlapunkon műhelytanulmányunkat egy 1951-es, három borsodi falut érintő ÁVH-s akcióról, amelynek során 24 családot deportáltak a hortobágyi Árkus-tanyára. Egy ároktői család ma már Miskolcon élő leszármazottja, Füredi Péter honlapunkat olvasva jelezte, hogy – jóllehet a táborba deportálás az ő közvetlen felmenőit nem, csak egy déd-nagybácsit érintett – anyjának, Füredi Istvánnénak és nagybátyjának Angyal Benjáminnak lenne mondanivalója családjuk és a „vörös falu” történetéről 1944-től napjainkig. Az ő szüleik, nagyszüleik életét megnyomorították, vagyonukból kiforgatták. A rendszerváltozás ároktői bonyolítására jellemzően, utódjaikat a kárpótlásból kizárták. A testvérpárral a Mihály-Angyal család egykori birtokának maradványán: a régi ház udvarán beszélgettünk, ahová, ha tehetik, „hazajárnak” Miskolcról.


Ároktő. A Mihály-Angyal család egykori háza, mai környezetben (Füredi Péter fotója)


Ároktő. Múltat idéző kerítésrészlet az egykori községi pártbizottság (ma művelődési ház) épülete körül.

18-án Hortobágy községben és környékén tájékozódtunk a térség mainál élhetőbb, vonzóbb, érdekesebb környezetének alakíthatósága felől. Talán ha az illetékesek leülnének együtt erre a padra, egymásra is figyelve meghányni-vetni Hortobágy ügyeit… Vagy már ez sem segítene?


„Vízzel és szentlélekkel” – a kissé kopottas „Gyógyító pad” Hortobágyon a Körszín mellett.

23-án Szentgyörgyvölgyön Varga Zsuzsanna polgármester meghívására, megnyílt és július 13-ig a községben látható lesz alapítványunk és a Polgári Kanizsáért Alapítvány közreműködésével létrehozott Zala megyei vándorkiállításunk. A kiállítást Vigh László országgyűlési képviselő nyitotta meg és Bene Csaba, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke méltatta. Az eseményre visszatért pályakezdésének színhelyére dr. Márkus Mihály ny. református püspök, aki 1966-1970 között nem mindennapi kihívásokkal szembesülve végezte szolgálatát az 1945-öt követő másfél évtized megpróbáltatásai után újjá rendeződő község társadalmában. A megnyitót követően a szentgyörgyvölgyiek és a meghívott vendégek múltidéző beszélgetésre gyűltek össze, majd koszorúzásra került sor a kitelepítettek emlékművénél (alkotók: Béres János szobrászművész és Szerdahelyi Károly építész, 2002).


A kiállítás megnyitása


Beszélgetés a kiállítás helyszínén


Az emlékműnél

Magunkról

Kurátorok

1% szponzorálás

Aktuális

Évről évre:

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Dokumentumok

:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::