Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet :: Emlékhelyek

„Életed gyenge szál, amellyel szőnek / a tájak s múlt dob hurkot a jövőnek: /
amit hoztál, csak annyira tied / mint a por mit lábad a szőnyegen hagy. /
Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy / magad is, kit a holtak lépte vet.”
Babits Mihály

Emlékhelyek – emlékjelek

Hortobágy - Sínkereszt

A 33-as úton Tiszafüredről Hortobágy község felé haladva, közvetlenül a nevezetes kőhíd előtt, jobb felől, közel az úthoz, egy sínekből összerakott feszület vonja magára a figyelmet. Emlékhely és találkozási pont: nyárforduló táján évről-évre itt gyülekeznek a hortobágyi kényszermunkatáborokba deportáltak és hozzátartozóik, hogy elhelyezzék koszorúikat. A Politikai Foglyok Országos Szövetségének kezdeményezésére felállított sínkereszt a legrégebbi a táborokat országszerte idéző emlékjelek sorában. Hortobágy községen belül is az első. 1990. június 23-án avatta fel dr. Isépy Tamás, igazságügyi államtitkár, aki Miskolcról kitelepített fiatal ügyvédként 12 hónapot húzott le „telepes” rabként ugyanitt. Nem a községben, hanem a Borsósi Állami Gazdaság közel ezerfős rabgazdaságában, ami – tetszik, nem tetszik – Hortobágy község előd-településének tekinthető. Ambivalenciákkal terhelt örökségnek. Az 1966-ban létrehozott „szocialista falu” ma már (és elég régóta) inkább felejtené, mintsem hogy vállalja az egykor kitüntető minősítést, az ezt megelőző rabtelep-múltról nem is beszélve. Márpedig a sínkereszt-memento itt a puszta szélén, a tradicionális turista-attrakciók színterén, ezt a múltat idézi.

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·


A Tiszafüred felől érkező előbb pillantja meg, mint a Hortobágy (a község és a puszta) ikonikus létesítményeit: a kőhidat, a Nagycsárdát és szemben vele az egykori kocsiállás masszív épülettömbjét. Közel harminc éves fennállása alatt az illetékesek körében időnként felvetődött, hogy a kereszt helye nem itt lenne. Akadályozza az útszélesítést, a terület rendezését – egyáltalán: útban van, odébb kellene vinni valahova. Az elhelyezés ötlete jó ideje fel sem merül, a községvezetés a júniusi emléknapon évről évre lerója kegyeletét a keresztnél. Ez azonban mit sem változtat a hortobágyiak zsigeri idegenkedésén. Ezt a község honlapja szemléletesen demonstrálja. A sínkereszthez két évtized múltán két újabb – táborvilágot idéző – emlékjel társult. Időközben temploma is lett a községnek: a kitelepítések emlékére felszentelt ökumenikus emléktemplom. A honlap szerkesztői egyiket sem tartották említésre érdemesnek a község 21 tételben felsorolt nevezetességei között. Az országban páratlan titulussal bíró emléktemplomot sem. A templom – ha ugyan magukénak érzik – a községé, amire emlékeztet, az a község történetén kívül eső történet. – Nem ránk tartozik. Egy s más történt itt azóta is – mondta hortobágyi ismerősöm, eltűnődve a kereszt alapzatába épített táblák veretes szövegein. Ezzel nincs mit kezdeni. És azzal sem, ha a helybélieket már nem igazán érintik meg az emlékezés-rituálé évenként elhangzó közhelyei.

Hortobágy – Sínkereszt

Villány

Lászlómajor

 

:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::