-

Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet

Itt van minden, amire emlékszem, mert magam tapasztaltam, vagy elhittem.
A képek e tömegéből kiválasztom a hasonlókat, akár magam tapasztaltam őket,
akár a tapasztalat alapján másoknak hittem el, ezeket összeszűröm az elmúltakkal, s belőlük
kialakítom a jövendő tetteimet, az eshetőségeket s a várható sikert s végül mindent úgy mérlegelek, mint jelent.
                                                                       Szent Ágoston vallomásai. Liber decimus, 14.


Március – A pesti eszpresszókra

nagyjából-egészében ugyanaz a sors várt, mint a sztalóvajákra hajazó alumíniumtálcás önkiszolgáló éttermekre és a kis Mackó- és egyéb büfékre a Nagy Medve árnyékában. A korszakváltás nem érzékeny a minőségre: a vendéglátóipar szocialista korszakának jellegzetes egységei közé sorolódva, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján a presszók is ritkultak, alakot váltottak, el-eltűntek a pesti-budai utcákról. Eltemetődésük első jelei jóval korábbról valók: „A hatvanas évek végén, a hetvenes évek fordulóján már megindult a lambériával burkolt rusztikus hullám, ami napjainkra a rézmaffia sörbárőrületével kiegészülve, arcnélkülivé tette a vendéglátást. A hanyatlást csak fokozza az újhideg helyek, a pizzázók, gyorsbüfék világa” – vázolja a végromlásba vezető út állomásait a zseniális Bodor Ferenc, pesti presszókultúráról kiadott monográfiájában. Ezerkilencszázkilencvenkettőben. Ekkor már négy éve volt annak, hogy a Régiposta utcában megnyílt a Mc Donald’s első magyar üzemegysége. És miután a sorsfordító eseményt kormányzatunk legfelső szintjének képviselői a mindenkori birodalomváltásnak kijáró tisztelettel üdvözölték, Big Mac-jére, sajt- és egyéb burgereire várva, száz méteres sorokban kígyózott a tömeg az üzlet előtt. Mi köze lehetett már ennek a presszózáshoz és Bodor Ferenc világához? Nem sok, akkor sem sok, ha a változás mérföldkövének igazán ez az esemény tekinthető. Négy évvel az első „meki” berobbanása után Bodor az „áramvonalas kávéfőzőgépek”, „csillogó-villogó wurlitzerek”, „metlachi burkolatok” „Klee-mintás függönyök” és a „neonok” – figurák és feliratok – maradványait lajstromba véve a pesti utcán, a mekdonaldizmus előtti Amerika ötvenes-hatvanas-hetvenes évekből itt felejtődött nyomait kereste.
Az Oktogonhoz közeli Rozmaring az Andrássy út sarkán, átvészelvén a presszókultúrára is vészt hozó ötvenes évtizedet, a rendszerváltozás kezdeti éveiben még működött. Fénykorához Bodor szerint a Brazil is hozzá tartozott az út szemközti oldalán: „...két presszó egymással szemben: …Mint Stan és Pan, Hacsek és Sajó, Hepe és Hupa, az FTC és az MTK. Ezekben gyűléseztek a focirajongók, lévén a közelben a kádereknek megnyugvást adó Labdarúgó Szövetség.” A fáma szerint a Rozmaring inkább a futballdrukkerek, totózók, jegyüzérek, a Brazil inkább a lovi látogatóinak, tippadóinak és -vevőinek törzshelye volt. Fontos találkozási pontok, hatósági szempontból sem érdektelen csoportosulási lehetőségek helyszínei a kemény és puhuló diktatúra évtizedeiben. Mellékelt fotónk a Rozmaringról kritikus évből: 1957-ből való. Korabeli „villámcsődület” a presszó bejárata előtt. Meccs előtt? Meccs után? Más alkalomból? Különösebb alkalom nélkül? Provokált akció nyomán, megfigyelés alatt? Csak találgatni lehet.   

A Rozmaring, az utóbbi negyedszázadban többször nevet és tulajdonost/fenntartót váltva, ma is vendéglátóhely. Inkább a kiülésre, mint a beülésre vonzza az arra járót. A Brazil a kilencvenes évek elején a Bodor kárhoztatta „sörbárőrület” áldozatul esett. Végül is kedvező fordulattal: a helyébe lépett Montmartre, sajátos aurával bíró söröző volt. Kínálatához ugyancsak hozzátartozott az utcára kiülés lehetősége. Felszámolódása egybeesett az épület egészének szerencsétlen sorsával: az Andrássy úti korrupciós ingatlanügyletek sorába tartozó bérház kiürítve, felállványozva, közel egy évtizede folyó persorozat tárgya. A kis francia söröző kiülésre csábító terén hajléktalan csoportok rendezkedtek be az állványok nyújtotta menedékben.

Népköztársaság útja 46. Rozmaring, 1957.

Andrássy út 46. A Rozmaring helyén. 2017.

Andrássy út 47. A Brazil/Montmartre helyén 2017.

Havi képmelléklet

Aktuális képmelléklet

2018 december

2018 november

2018 október

2018 szeptember

2018 augusztus

2018 július

2018 június

2018 május

2018 április

2018 március

2018 február

2018 január

2017

2016

2015

2014

2013

2012


:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::