Magunkról :: Táborvilág :: Projektjeink :: Kiállításaink :: Hortobágyjárók :: Dédunokák :: Publikációk :: Havi képmelléklet

„…amilyen mértékben az emberek a saját kort mindig új kornak, ’újkornak’ tapasztalták, olyan mértékben növekedett a jövő kihívása. Ezért vonatkozik speciális kérdésünk a mindenkori jelenre és annak időközben elmúlt egykori jövőjére.”
Reinhart Kosseleck

2018. január–február

Február 24-én vándorkiállítást nyitottunk meg Letenyén, a Fáklya Művelődési Központban. A kiállítás határsáv-programunk 5. eleme. A 23 roll up-on dokumentált ismeretanyag közel két éven át folyó Zala megyei kutatásaink első összefoglalása, amelyet reméljük ezúttal is bővebb összegzés: talán még ebben az évben kézbe vehető kiadvány követ. A kiállítás technikai kivitelezésének költségeit a Polgári Kanizsáért Alapítvány biztosította, Papp János kuratóriumi elnök irányításával. Megnyitása dr. Márfi Gyula veszprémi érsek és Cseresnyés Péter államtitkár, országgyűlési képviselő kiállítás helyszínén folytatott pódiumbeszélgetésével kapcsolódott össze.

2018. március

1-jén délelőtt, Csongrád város önkormányzata és Illés Péter könyvtárigazgató meghívására Saád József rendhagyó történelemórát tartott a Csongrádi Információs Központ Csemegi Károly Könyvtárban. Este ugyanitt megnyitotta a Telepesek Társadalmi Múzeum Alapítvány határsáv-kiállításának Csongrád megyei elemét. A kiállítás reményeink szerint állandó helyét is megtalálja a városban.

2018. április

A hónap elején Debrecenben, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban megkezdtük a hortobágyi–hajdúsági állami gazdaságok témánkhoz kapcsolódó iratanyagának feltárását. Szeptemberre tervezett konferenciánkra készülve, levéltári és könyvtári munkánk ezzel párhuzamosan másutt is folytatódott. Április munkarendünk szerint ugyanakkor – elsősorban és szokásosan – a terepbejárás, a helyszíni tájékozódás kezdetének hónapja. Hortobágyon az arculat-megújulás perspektíváival szembesült – talán a társadalomtörténeti témakörök iránt is nyitottabbá tehető – puszta turisztikai kínálatának nyomában jártunk.  Sokadszorra és nem utoljára. Tagolt táj, a parlagon hagyott, összehangolatlan lehetőségek sokféle változatával. Sokéves tapasztalatainkról referátumot tartottunk a HÉTFA Kutató Intézet és Elemző Központban (bővebben itt, a HÉTFA magazinjában). A hónap végén Bácskába, Kisszállásra látogattunk: egyelőre a Boncompagni hercegség uradalmára, és az uradalmi majorokat övező tanyavilágra vonatkozó gazdag helytörténeti anyag tanulmányozása végett.


Debrecen. A HBML bejárata


Kisszállási Uradalom RT majorjai és létesítményei

Hortobágy ez is...


BIBIC Nature Lodge a balmazújvárosi Nagyszik peremén

...és ez is:


Hortobágy község. Hortobágy Fogadó.

2018. május

Talán még nem késő: a hónap folyamán megkezdtük az Open Society Archivumban (OSA) fellelhető – témánkhoz kapcsolódó – dokumentumok feltárását.

Közben figyelmet érdemlő dokumentáció birtokába jutottunk a történeti emlékezet témakörében: a Debreceni Egyetem andragógia szakos hallgatóinak módszertani kurzusán a 2017/2018-as tanévben Györgyi Zoltán vezetésével a hallgatók a „hortobágyi” kényszermunkatáborok témáján keresztül tanulták a kérdőíves lekérdezés módszertanát: készítettek kérdőívet, mintát, kérdeztek, kódolták az adatokat, táblákat szerkesztettek és értelmezték azokat. Mindehhez az ösztönzést Nagy Mária a tavaly év végén a hallgatók körében tartott előadása adta (lásd erről a http://www.telepesek.hu/magunkrol_2017.html novemberi-decemberi bejegyzést). Úgy gondoljuk, hogy érdemes eltűnődni a 197 kérdőív elsődleges táblázatai alapján levonható tanulságokon:   

  • Bár a megkérdezett hallgatók háromnegyedét (74%) érdekli a történelem, sőt csaknem két harmadát (63,5%) a huszadik század második felének története is, az egyetemük közelében fekvő valamikori „alföldi”, „hortobágyi” kényszermunkatáborokról csupán harmaduk (34%) hallott.
  • A megkérdezett fiatalok csaknem fele (49,2%) ugyanakkor fontosnak, több mint egy harmaduk (37,6%) pedig nagyon fontosnak tartja azt, hogy a következő generáció megismerje a rendszerváltás előtti időszak, s ezen belül a Rákosi-kor eseményeit.
  • A nagyszülőkkel szorosabb kapcsolatot tartó fiatalok ismeretei erősebbek az átlagosnál.
  • A család: a nagyszülőkkel folyatott beszélgetés (55,3%) mellett a korszakról szóló ismeretszerzés iskolán kívüli leginkább preferált forrásai az egyetemisták körében is a filmek (66,5%), a dokumentumfilmek (57,9%). Az írott szó: a könyvek csak egy harmaduknál (33%) jöhet szóba.  
  • Végül néhány – az alábbi grafikonon dokumentált – elgondolkodtató tény. Például az, hogy a Rákosi-korszak jellemző személyiségei sorába a felsorolt 15 névből az első ötbe Szálasi Ferenc is bejutott, míg Farkas Mihály és Péter Gábor együttesen kevesebb szavazatot gyűjtött össze, mint a nemzetvezető.  

Ennyit a történelemoktatás és az emlékezetpolitikai erőfeszítések hatékonyságáról.

Nagyobb ábráért kattints

8. kérdés: Az alábbiak közül mely személyeket kötnéd ehhez az időszakhoz? (Rákosi-korszak) Legfeljebb öt választ jelölj meg! (15-ből)

2018. június

9-én Ároktőn jártunk. Nem először terep-bejárásaink során. 2017 tavaszán tettük közzé honlapunkon műhelytanulmányunkat egy 1951-es, három borsodi falut érintő ÁVH-s akcióról, amelynek során 24 családot deportáltak a hortobágyi Árkus-tanyára. Egy ároktői család ma már Miskolcon élő leszármazottja, Füredi Péter honlapunkat olvasva jelezte, hogy – jóllehet a táborba deportálás az ő közvetlen felmenőit nem, csak egy déd-nagybácsit érintett – anyjának, Füredi Istvánnénak és nagybátyjának Angyal Benjáminnak lenne mondanivalója családjuk és a „vörös falu” történetéről 1944-től napjainkig. Az ő szüleik, nagyszüleik életét megnyomorították, vagyonukból kiforgatták. A rendszerváltozás ároktői bonyolítására jellemzően, utódjaikat a kárpótlásból kizárták. A testvérpárral a Mihály-Angyal család egykori birtokának maradványán: a régi ház udvarán beszélgettünk, ahová, ha tehetik, „hazajárnak” Miskolcról.


Ároktő. A Mihály-Angyal család egykori háza, mai környezetben (Füredi Péter fotója)


Ároktő. Múltat idéző kerítésrészlet az egykori községi pártbizottság (ma művelődési ház) épülete körül.

18-án Hortobágy községben és környékén tájékozódtunk a térség mainál élhetőbb, vonzóbb, érdekesebb környezetének alakíthatósága felől. Talán ha az illetékesek leülnének együtt erre a padra, egymásra is figyelve meghányni-vetni Hortobágy ügyeit… Vagy már ez sem segítene?


„Vízzel és szentlélekkel” – a kissé kopottas „Gyógyító pad” Hortobágyon a Körszín mellett.

23-án Szentgyörgyvölgyön Varga Zsuzsanna polgármester meghívására, megnyílt és július 13-ig a községben látható lesz alapítványunk és a Polgári Kanizsáért Alapítvány közreműködésével létrehozott Zala megyei vándorkiállításunk. A kiállítást Vigh László országgyűlési képviselő nyitotta meg és Bene Csaba, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke méltatta. Az eseményre visszatért pályakezdésének színhelyére dr. Márkus Mihály ny. református püspök, aki 1966-1970 között nem mindennapi kihívásokkal szembesülve végezte szolgálatát az 1945-öt követő másfél évtized megpróbáltatásai után újjá rendeződő község társadalmában. A megnyitót követően a szentgyörgyvölgyiek és a meghívott vendégek múltidéző beszélgetésre gyűltek össze, majd koszorúzásra került sor a kitelepítettek emlékművénél (alkotók: Béres János szobrászművész és Szerdahelyi Károly építész, 2002).


A kiállítás megnyitása


Beszélgetés a kiállítás helyszínén


Az emlékműnél

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·


·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·
·

·
·
·
·
·
·
·

2018. szeptember

12-én Hortobágyi „telepesek”. Kísérlet a vidéki társadalom proletarizálására címmel, az  Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) és a Polgári Kanizsáért Alapítvány, (Nagykanizsa) támogató közreműködésével konferenciát szerveztünk Budapesten az Eötvös10 Közösségi és Kulturális Szintér (Budapest, VI. ker., Eötvös u. 10.) emeleti előadóteremében. A konferencia demonstrációs hátterét Zala megyei vándorkiállításunk rollupjai képezték. A kiállítást dr. Cseh Gergő Bendegúz főigazgató (ÁBTL), Papp János kuratóriumi elnök (Polgári Kanizsáért Alapítvány) és Saád József, alapítványi képviselő (TTMA) nyitották meg, majd Cseh Gergő Bendegúz és Orgoványi István (ÁBTL, osztályvezető) elnökletével a hét előadó következett:
Saád József: A család és a tulajdon felől közelítve: szempontok az 1945-1956 közötti időszak társadalomtörténetének értelmezéséhez.
Nagy Mária (TTMA, munkatárs): A terep és a levéltár. Módszertani megközelítések a „telepes táborok” kutatásához.
Majtényi György (Eszterházy Károly Egyetem): Hatalmi elképzelések és társadalmi gyakorlatok. A magyar társadalom az ötvenes években.
Orgoványi István (ÁBTL, osztályvezető): Kitelepítések a déli határövezetből, 1950-1953 között.
Bank Barbara (Nemzeti Emlékezet Bizottsága): A magyarországi és kelet-európai táborrendszerek áttekintése 1945-1953 (1956) között.
Szakály Sándor (VERITAS Történetkutató Intézet, főigazgató): Kollektív bűnösség – a magyar királyi Csendőrség tagjainak felelősségre vonása 1945 után.
Kis-Kapin Róbert (ÁBTL): Egy ellenálló család. Tragédiába torkolló kitelepítési kísérlet Halogyon 1951 májusában.

>> A konferencia fotói (Flickr, Kovács Mariann)

A konferencia másnapján a kiállítás az Eötvös 10 pincegalériájába került, ahol a hónap végéig tekinthették meg a látogatók.

2018. október

Kurátorunk, az idén 90 éves Báldy Béla megküldte alapítványunkhoz összegyűjtött írásait: több mint 400 tételt. (Az anyagot Komáromy Zoltán informatikus digitalizálta.) A családjával annak idején Felvidékről áttelepített fiatalembert (az Eszterházai Kertészeti Középiskola diákját) és szüleit 1950. június 23-án Hortobágyra deportálták. Báldy Béla a borzas-mihályhalmi kényszermunka három éve után újra kezdett életében munkabírásával és tehetségével diplomát szerzett, neves pomológus, paradicsomnemesítő szakember, kutató, szakcikkek és könyvek szerzője, kitüntetések birtokosa lett. A hozzánk eljuttatott írások többségének témája életének meghatározó élménye: a kitelepítések és az ötvenes évek nem múló traumája. Az okok és következmények mérlegelése, a múlt megőrizhetőségéhez és megőrzésének kötelezettségéhez kapcsolódó töprengések mindenkihez szólnak, és különösen fiatalabb nemzedékek számára tanulságosak.

3-án Somogy megyei programunk indításaképpen két napos kiszálláson voltunk a megyében. Tájékozódásunkat Gyékényesen kezdtük, Novák István nyugdíjas határőrezredesnél, aki 2014-ben monográfiát jelentetett meg a községet és környékét sújtó kitelepítésekről. Délután Csurgóra mentünk, ahol dr. Horváth József volt alpolgármester és nyugdíjazása előtt a gimnázium levéltárnoka segítette tájékozódásunkat. Másnap Kaposváron a megyei levéltárban folytattuk munkánkat. Egyelőre ennek nem sok hozama volt, de legalább elkezdtük. És nem adjuk fel.


Gyékényes. Novák István


Kaposvár. Megyei levéltár.

2018. november–december

Az év végi hidegebb, rövidebb napokban ismét a levéltárak, könyvtárak irányába vezetett utunk. Október 14-én a Somogy Megyei Levéltárban folytattuk és egyben fejeztük be – legalább is erre az évre – kutatómunkánkat. Bár az eddigi ismereteink szerint Hortobágyra hurcolt 800 fő körüli somogyi kitelepített anyagaira eddig nem sikerült rábukkannunk, az otthon maradottak ötvenes évek eleji-közepi életéről sok érdekes tanácsi dokumentumot átnéztünk. Például a falvakból „önkéntesen” (az alábbi képdokumentáció szerint egyenesen „önkényesen”) eltávozók, elmenekülők, elűzöttek számáról, a menekülések irányairól. Barcs községből például 1952-ben 82, a barcsi járás községeiből pedig 156 családfő – esetenként egész családok – hagyták el otthonukat, kerestek máshol megélhetést.

A csurgói járási tanács 1957. januári jelentése szerint Vári Gyula egykori porrogszentkirályi lakos nem kitelepített volt, hanem otthonát „az államvédelmi hatóság tagjainak felszólítására hagyta el önkényesen.”  HU-MNL-SML-XXIII. 220b. (A képre kattintva nagyobb méretben nyílik.)

A barcsi járásból elköltözöttek névsorából. (A képre kattintva nagyobb méretben nyílik.)

A lassan törzshelyünkké váló ÁBTL-ben pedig az egykori hortobágyi „telepesek” „szabadulás” utáni életéről szerzett ismereteinket bővítettük. Például az államvédelem ekkorra már a Belügyminisztériumba tagolódott Csongrád megyei főosztályának „Szigorúan titkos” „Különösen fontos!” megjelölésekkel fennmaradt átfogó elemzéséből és adattárából, amelyet a megye területén élő „volt horthysta katonatisztekről” 1956 áprilisában készítettek. (A Hortobágyi táborokba is került közülük kb. két tucat – Szegedről elhurcolt – volt katonatiszt és családjaik.) A 605 nevet és nacionálét is tartalmazó összeállítást Vörös Bálint áv. hadnagy jegyezte, de Náfrádi József áv.százados,  osztályvezető és Kelemen Miklós áv. őrnagy, főosztályvezető (illetve helyettese) is ellátta aláírásával. (A főnökök életrajzához l. Bálint László: A kommunista párt öklei. Államvédelmi és állambiztonsági tisztek Szegeden és Csongrád megyében, 1944-1990. 2014, 118-119.; 179.)

 

Magunkról

Kurátorok

1% szponzorálás

Aktuális

Évről évre:

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

Dokumentumok

:: TELEPESEK Társadalmi Múzeum Alapítvány :: Munkatársak :: Elérhetőségek :: Támogatás :: Kapcsolataink :: Rólunk írták ::
 
:: Copyright Saád József 2010 :: Web design Macskamenta ::